Mikor először említettem meg nem szűk, inkább haveri körben azt a szót, hogy pogó vagy pogózni, olyan kérdőjelek hullámai és hegyei leptek el már csak a pillantások, tekintetek formájában is, hogy úgy döntöttem: erről a témáról érdemes lehet írni. Ahogy a rapperek a koncerteken bólogatni, a raszták füvezni, ugyanígy a bakancsos, bőrkabátos emberek “head-bang”-elni és pogózni szoktak. Ha nem is vagy a műfaj szerelmese, az élményt semmiképpen ne hagyd le a bakancslistádról! Hidd el, megéri!

Első kapcsolatom ezzel a cuccal valamilyen csoda folytán többnyire tisztán megmaradt bennem, ezért is merem elmesélni. Pest megye egyik népesebb városába utaztunk el egy magyar rock együttes koncertjére, hogy melyik banda volt, az most nem is olyan érdekes. Haverom, öccse, apja, unokabátyja és én, mint potyautas. Még be sem jutottunk a helyre, már odajött hozzánk egy srác, mert otthon felejtette a jegyét (nem tudom, hogy mi másra kell amúgy figyelni egy koncertre menet) és fizetne, ha elvinnénk két várossal arrébb. De hát annyi pénze nem volt, hogy a koncert előtt 1 órával levigyük Mordorba, úgyhogy figyelmen kívül hagytuk. Találd ki, kit láttunk fél órával később a Nagysátorban…?

Ez már csak így megy, ez a rock’n roll! Már egy jó ideje lement a színpadról az előzenekar és éreztük, hogy itt az ideje elhelyezkedni. Egyre csak mentünk és mentünk előrébb, mentek a szamár kérdések: “Itt jó lesz? Menjünk még. És most? Jó, itt jó lesz!” De még mennyire jó!

Tíz percen belül a színpadon volt a csapat és már az a kis sör hatása is befordult a célba amit fél óráig vártunk a büfénél, minden okés volt. Aztán ahogy jött az első gyorsabb, pörgősebb szám, tőlünk jobb oldalról egy akkora félmeztelen állat vetette be magát a tömegbe, hogy már maga a vonzás körzete is kialakított egy vad pogót! Ezelőtt soha életünkben nem láttunk még ilyet élőben. Két tucat ember ritmusra ugrált és lökte a másikat ahol érte. Volt aki bevetette magát a tömegbe, volt aki csak a körvonalnál ugrált és két kézzel, nagy figyelemmel dolgozott. Pont ott álltunk meg, ahol még nem volt lökdösődés, de már tolhattuk vissza az emberkéket folyamatosan. Én személy szerint aznap nem annyira éreztem biztonságban magamat, nem tudtam élvezni a koncertet úgy, ahogy azt megszokhattam már pár alkalommal ezelőtt. Ahogy néztem a jó húsban lévő, hosszú hajú meztelen embereket, ahogy egymás fogát könyökölik ki, aztán csak röhögnek rajta, értelemszerűen nem bírtam a zenére figyelni, mivel csak azon járt az eszem, hogy mikor téved felém egy húshegy és mikor veri ki az összes fogamat. Akkor még nem lendültünk be, éreztem, hogy a haverom is kicsit tart még a dologtól.

A két órás koncert lement és mint aki jól végezte dolgát, mindenki boldogan caplatott a parkolóhoz. Haverom unokabátyja azt az egyetlen számot kezdte el dúdolni, amit nem játszottak aznap, de hát ha jól érzi magát... Senkinek nem esett baja és úgy tűnt, hogy egy életre kitombolták magukat. Akkor mondtuk azt, hogy “majd legközelebb”. És volt is legközelebb, mégpedig életem első pogózása a Barba Negra-ban. Nem mondom biztosra, hogy direkt kerültünk bele, mert nem kis kör volt, maradjunk annyiban… óriási volt. Azelőtt úgy tűnt, ez csak erőszakosság, f*szmutogatás és társai, de nem. A pogó az, ahol igazán ki tudja magát tombolni az ember! És nem kell félni! Ahogy egy kicsit szomjasabb ember talált valami a lába alatt és akaratlanul is elindult a föld felé, hogy felvegye, a többiek visszarántották és segítettek neki. Mindenki ugyanazért volt itt, mindenkinek volt egy közös pontja: a zene! Mintha belépnél egy helyre és szinte már úgy vagy mindenki haverja, hogy a nevét sem tudod.

Most, hogy elmondtam minden szépnek és jónak, beszélnem kell a fogkiverős, erőszakos és sötét oldalairól is. Még ugyanaz az év decemberét írtuk és egy kisebb szervezésű, beltéri bulira mentünk el. A haverok már nagyon várták, hogy lesz-e pogó? Pogózhatunk? Hát lett. Volt egy csákó, akire ránéztél és tudtad, hogy nagyon nem görbülne fel a szája széle egy laza drogteszt ötletére. Az első számig kellett várni. Az ember lesz*rta, hogy vannak a publicumban gyerekek és fiatalok is. Fejét vesztve belevetette magát a tömegbe és kézzel, lábbal úgy ütött mindenkit, ahogy csak tudott. A vége ugyanaz lett, mint az összes többi ilyen esetnek. Amelyik kigyúrt állatott eltalálta, az “ludasmatyisan” vissza is adta neki, majd a biztonságiak kivitték a rendbontót. A zenekar játszott tovább, mi pedig nyugtázva a helyzetet pogózni kezdtünk és nem esett senkinek semmi baja… kivéve annak a lánynak, aki jófejségből lökött egy picit rajtam hátulról, mire én egy 180 fokos fordulás után akkorát gurítottam rajta, hogy a föld is beleremegett és a tömeg konkrétan szétnyílt utána. Innen is sűrű bocsánat, nem direkt volt!

Néhány fontos szabályt érdemes tudnod, mielőtt belehuppansz a közepébe:

1.Ne te kezdd a pogót!

2.A könyök maradjon lent! - aki már csak azért is feltett kézzel ütközik, hogy lekönyököljön, azon akkorát lökj, amekkorát tudsz, hátha veszi a célzást!

3.Ha valaki egyensúlyát veszti, segíts neki talpon maradni! - kivéve ha a haverod, mert akkor előbb röhögj egy jót!

Ennyi lenne nagyjából… még annyit, hogy köszönjük szépen a kedvességét a szekusnak, aki nem csak visszaadta a söreinket, de még adott is párat a kosárból, mert az ingyen sör a legfinomabb!